Szibériai hamuvirág (Ligularia sibirica)
A szibériai hamuvirág a Ligularia nemzetség fészkesvirágzatúak családjába tartozik. Évelő, lágyszárú növény, amely akár 80-150 cm magas. A tőlevelek mélyen szíves vállúak, tojásdad alakúak, szélük rendszerint szabályosan fogazott. A szárlevelek hegedű alakúak, szárölelőek, füles vállúak. A sárga fészekvirágzatok hengeresek, hosszú fürtben állnak. A természetvédelmi területen virágzásának ideje július-augusztus elejére esik.
A Kárpátokban a hamuvirág élőhelyei a magassásosok, mocsarak és pázsitok. Jégkorszaki reliktumfaj, szerepel az élőhelyvédelmi irányelv II. mellékletében. Az Európai Unió területén az élőhelyek kiszáradása miatt csökkenőben vannak a populációi.
A védett területen a Buffogó-lápban, a Zsombor és Jajdon patakok völgyében található meg.
Kárpáti gőte (Triturus montandoni)
A kárpáti gőte a kistestű európai gőték közé tartozik. A nőstények teljes hossza (test és farok) nem haladja meg a 11 cm-t, a hímek általában kisebbek. Hasoldala jellegzetesen egyöntetűen narancssárgás színezetű. Aktivitási időszakának első, tavaszi szakaszában vízi életmódú, később elhagyja a szaporodóhelyeket, a szárazföldi területeken található meg, és itt is telel.
A kárpáti gőte a Natura 2000 védett területen belül nem általánosan elterjedt. Jelenléte csak a legmagasabban fekvő gerinceken, hegyoldalakban, 800 m-es tengerszint feletti magasságban igazolható. Állománya igen kis egyedszámú.
Tarajos gőte (Triturus cristatus)
A faj az európai gőtefajok viszonylatában nagy testű. A hát és az oldalak döntően feketék, sötét árnyalatúak. A téli nyugalmi időszakot szárazföldi környezetben, gyakran talajba ásva töltik. Ezt követően a szaporodóhelyül szolgáló vízterekhez vándorolnak.
A felmérések eredményei azt mutatják, hogy a közönséges tarajos gőte elterjedése a Csomád-Bálványos Natura 2000-es területen belül nem egyenletes, előfordulására patakvölgyekben lehet számítani. Jellemző élőhelyei a mocsári növényzettel legalább részben borított, napsütötte, viszonylag mély, erdőkhöz közel fekvő, természetes kialakulású út menti állóvizek.
Sárgahasú unka (Bombina variegata)
Európai viszonylatban kis testű békának számít. Háta általában szürkés árnyalatú, durva felszínű, a bőrét borító mirigyes kinövések miatt. Hasoldala jellemzően élénk citromsárga mintázatú. Pupillája szív alakú.
A felmérések azt mutatják, hogy a Csomád-Bálványos Natura 2000-es területen a sárgahasú unka állománya stabil, és viszonylag nagy egyedszámú. Mivel kevés a természetes szaporodóhely, az unkák a burkolatlan utakon, és az azok mellett kialakuló pocsolyákban, keréknyomokban is szaporodnak.
Nagyfülű denevér (Myotis bechsteinii)
Erdőlakó denevérfaj, szülőkolóniáit faodvakban hozza létre, ahol időjárástól függően május-júniusban kölykezik. Más erdőlakó denevérfajokhoz hasonlóan a nyári időszakban gyakran – akár naponta – váltogatja búvóhelyeit. Nyár végén és ősszel jelentős egyedszámban található meg nászbarlangoknál. Telelni sok esetben stabil klímájú földalatti üregekbe vonul, de faodvakban is áttelelhet. A Csomád-Bálványos különleges természetmegőrzési területen az állománynagyság 200-300 példányosra becsült, tekintettel a terület adottságaira, az itt élő állomány jó életfeltételeket talál. Táplálékát rovarok, ízeltlábúak teszik ki. Területhű faj.
Közönséges denevér (Myotis myotis)
Domb-, és hegyvidékek denevérfaja, de alacsonyabb térszíneken is megtalálható. Tavasztól késő őszig aktív. Nyáron elsősorban épületpadlásokon, de barlangokban, bányákban is létrehozhat nagy egyedszámú kolóniákat, télen stabil klímájú, nagy páratartalmú barlangokban telel. Előszeretettel vadászik erdőkben. A Csomád-Bálványos különleges természetmegőrzési területen általánosan elterjedt faj, feltehetőleg erős állománnyal.
Nyugati piszedenevér (Barbastella barbastellus)
Igazi erdőlakó denevérfaj, átlagosan 10-20 nőstényből álló szülőkolóniáit kizárólag erdőkben hozza létre. Kedvelt búvóhelyei az álló holtfák kéregelválásai mögött található rések. Nyári búvóhelyét gyakran váltogatja. Hidegtűrő faj, télen a barlangok hidegebb részeit választja, elsősorban szűkebb résekbe húzódva telel át. Ritkább esetekben több ezres telelőkolóniákat is alkot. Táplálkozását tekintve főként éjjeli lepkéket fogyasztó, specialista faj. A Csomád-Bálványos különleges természetmegőrzési területen általánosan elterjedt faj, állománya értékes, kölykezőkolóniákkal is rendelkező állomány. Helyhű faj, az átlagos vándorlási távolság 40 km alatt van.
Kis patkósdenevér (Rhinolophus hipposideros)
A legkisebb termetű európai patkósdenevér. Kis egyedszámú szülőkolóniáit padlásokon, bányákban és barlangokban találjuk, barlangokban és pincékben hibernál. Mivel a térség elég szegényes karsztformákban, ritka faj a Csomád-Bálványos Natura 2000 területen. Vadászterületei főképp erdőkben, erdős vidékeken találhatóak, de fontos számára valamilyen víztest jelenléte is. Táplálékát rovarok, lepkék és más ízeltlábúak (pl. pókok) teszik ki. Területhű faj, legtöbbször nem vándorol 40-50 km-nél messzebbre.
Barna medve (Ursus arctos)
A barnamedve egész Európa szerte általánosan elterjedt volt, azonban az utolsó évszázadokban eltűnt a legtöbb régióból. Mindenevő, táplálékában a növényi elemek vannak túlsúlyban. A hímek általában nagyobbak a nőstényeknél, testsúlyuk a 300 kg-ot is elérheti. A téli nyugalmi időszak előtt zsírtartalékokat halmoz fel testében. A téli álom időtartama 3-5 hónap között váltakozik. A barnamedvék május végétől július elejéig párzanak. A bocsok (rendszerint 2 vagy 3) télen a nyugalmi időszakban születnek meg.
A Csomád-Bálványos Natura 2000 terület (ROSCI0037) teljes területét használja a barnamedve. A téli időszakban a terület állományának nagy része hibernál, vagyis a telelőhelyeket használja (barlangok).
Szürke farkas (Canis lupus)
Eredeti elterjedési területe mintegy harmadára csökkent, különösen Európa fejlett területein. A hegyvidéki erdőségeket kedveli, de leereszkedik a dombvidékre is. Erős és rugalmas állat, testhossza 1,5 m körül van, amihez hozzájön még a 40-50 cm hosszú farok. A szaporodási időszak után a hím és nőstény együtt marad.
A legnagyobb távokat bejáró ragadozó, akár 40-50 kilométert is megtehet egy éjszaka alatt élelemszerzés céljából. Opportunista faj, az élőhelyén mindig a legkönnyebben megszerezhető táplálékot fogyasztja. A késő őszi-tavaszi szinkronszámlálási munkálatok igazolták, hogy a faj jelen van a Csomád-Bálványos Natura 2000 területen. A védett területet egy vagy két falka használja.
Eurázsiai hiúz (Lynx lynx)
Erős és fürge állat, farka vége fekete, fülei hegyén jellegzetes szőrpamacs található, amely könnyen megkülönbözteti más macskafajoktól. Magányosan élő éjszakai ragadozó. Tavasszal párzik, a nőstény 2-4 kölyöknek ad életet, melyek az első két hétben vakok.A hiúz élőhelyeit a zavarásmentes nagy kiterjedésű erdők képezik. A hiúz tápláléka kizárólag állati eredetű, szinte bármely erdei állat, a rágcsálóktól az őzig, vagy akár a szarvasig, vagy a kistestű madaraktól a siketfajdig.
A felmérések igazolták a jelenlétét a Csomád-Bálványos Natura 2000 területen (ROSCI0037). Amellett, hogy fontos a menedékhelyek nyugalmának biztosítása, a hiúzpopuláció nagyban függ a zsákmányállat populációk állapotától.
Fontos megjegyezni, hogy a három nagyragadozó közül a hiúz a legérzékenyebb a veszélyeztető tényezőkre.
